Itt próbálom megörökíteni, hogyan kezdem el a borászat nemes tevékenységével való ismerkedésemet.
2009. május 3., vasárnap
Egy szép kert
Kőszegen a várban van egy kis hangulatos fűszerkert és egy szép kis kézműves bolt. Nagyon hangulatos mindkettő. Még, ha nem is vásárol az ember, jó körülnézni.
Még a növények többsége nem vagy csak alig hajtott ki, de a kert már így is különleges hangulatot nyújtott.
"A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett. Ha megöregszem pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelőnek, valakinek, aki tudja hol kell meghalni. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. A mélyben a csepeli tájat látom, a messzeségben hazám lapályait. Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit. Így várom a halált." Márai Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése