Szüret Reloaded

Szép novemberi reggel volt, amikor nekiláttunk a maradék három sort megszabadítani nemes terhétől. A munka egy kis cseresznyepálinkával indult.

Az első tíz percben sikerült a szüretelőollóval elvágnom a kezem, ezzel megpecsételtem az egész napi bénaságom. Még nyolc ládát sikerült szereznem, meg egy viszonylag nagy utánfutót kaptam kölcsön, amire tizennyolc ládát tudtunk rápakolni egyszerre. A szállítási nehézségek ezzel megoldódtak. Gyönyörűen beért, szépen töppedt szőlőt szüreteltünk. A szedőknek kiadtam utasításba, hogy a rothadt szemeket vágják ki, vagy az egész fürtöt dobják le a földre inkább, ha úgy ítélik meg, hogy menthetetlen. A Pölöskei Muskotály tőkéket külön leszüreteltük, és ezt vitték haza a szüretelők enni. Azt a pár tőke Sárga muskotályt, ami van, azt beleraktuk az egyvelegbe. Majdnem leszedtük az egészet mire megteltek a ládák és az első adaggal elindultam a pincéhez. Áron és Kokó jött be darálni, velük állítottuk be a feldolgozó sort.

Az első kádba lebogyóztuk a fürtöket, a másodikra átrakva a zúzó-bogyózót, még egyszer átdaráltuk a cefrét, és ebből a kádból került le a pincében lévő kádba, hogy itt aludja háromnapos álmát, amíg kedden kipréselem. Cefreszivattyúm még nincs, úgyhogy a vödrözéshez beállítottam Anyut és a húgomat. A kádakat nem raktuk teljesen tele, mert az erjedés valószínűleg beindul a hosszú héjon ázás során.

Kapott a cefre egy kis anyaélesztős beoltást is nehogy elinduljon rossz irányba az erjedés. Kicsit megszórtam a tetejét borkénnel és letakartam fóliával, a muslicák ellen, meg talán így kevesebb levegő éri a cefrét és nem ecetesedik be. Kábé 700 liter cefre lett, mustfokot még nem mértem. Négy óra után már végeztünk is mindennel. És még a bogyózó műanyag hajtókarja is kibírta a napot (jövöre megcsinálom motorosra, mert még a végén túl kigyúrtak leszünk). Sötétedéskor elindultunk haza.

Kedden és szerdán préselek, nem lesz kis meló.