Vizezés

Kezdeném egy kis mentegetőzéssel. Nem voltam mostanság túl
termékeny blogszerző, de mentségemül szolgáljon, hogy nem is történt sok minden
a pince és a szőlő környékén, a meló is igen sok agysejtem kapacitását leköti,
meg az ihlet sem szállt meg úgy igazán. A szőlőben szüret óta nem is jártam.
Mostanság igen nagy sár lehet arrafelé. Még metszés előtt ki kell néznem és
felmérni, hogy ez a februári fagy okozott e károkat. Néhány pótlást is tervbe
vettem a tavaszra, és az erdő terjeszkedését is visszakell fognom a
láncfűrésszel.
A múltkori fejtésnél a hó megakadályozta, hogy a nagyhordót
feltöltsem vízzel. Hétvégén ezt pótoltam. Még ősszel, szüret előtt hoztuk el
ezt a hordót, de akkor se rendbe tenni se feltölteni nem volt időm. Ezeket a
munkákat szépen fokozatosan elvégeztem. Lefestegettem a külsejét és
kitakarítottam a belsejét. A penészesedéstől törzsoldattal védtem. Havonta
kapott egy litert, ennek a párája tisztántartotta benne a levegőt. Egyszer már
megpróbáltam feltölteni vízzel, de kiderült hogy az ajtón a csap dugója ereszt.
Ezeket is rendeztem, és most már jöhetett a víz.

A Skoda már sokadszor bizonyítja, hogy a sokoldalú felhasználhatóságában a
teherautó funkció tökéletesen szuperál. A hordókat és a ballonokat a kútnál egy
slaggal feltöltöttem és a pincénél borszivattyúval leküldtem a hordóba. Három
körrel megtöltöttem a 800-as hordót.

A rengeteg vízhez három liter törzsoldatot öntöttem, ez
reményeim szerint megakadályozza a hordóban nem kívánatos élőlények
elszaporodását. Szivárgást nem láttam sehol, szerencsémre nem száradt szét a
hordó az üresen töltött hónapok alatt.

A tisztulóban lévő borból vittem haza egy üveggel és ebédhez
megkóstoltam. Elég sok még benne a maradékcukor és az alkohol, sav, zamat még
teljesen külön ízeket ad. Még az erjedés maradék íze is benne van, de már
fölsejlik ennek a bornak az ereje és különleges íz világa. Idő kell neki, hogy
ki tudjon bontakozni. Tőlem megkapja. Nem sietünk sehova, van mit inni még a
korábbi évekből.

Pincemunkák

A mai napon ellátogattam a pincéhez. Már az gyanús volt, hogy a Gyöngyöstarjánba vezető bekötő út teljesen be volt havazva. A pincéhez vezető út sem volt letakarítva, ahogy a templom mögött bekanyarodtam a fölfelé vezető részen már keményen dolgozott a kipörgésgátló. A kútnál tankoltam egy kicsi vizet a demizsonokba és gondoltam begurulok a pince elé. Ezzel már akadtak kis gondok, nem akarózott felkapaszkodni a járgánynak vettem egy kis lendületet, de így sem. Kikapcsoltam a kipörgésgátlót és így is próbálkoztam egyet, de nem ment. Leparkoltam a kocsit és bebandukoltam. Becipeltem az eszközöket meg a vizet, amivel mosogattam.

Az egyik tartályban a fedél pumpa elengedte a levegőt. Le is szereltem a pumpát és egy szeleppel oldottam meg a zárást. Így már minden tartályom sima motorszelepes pumpával zárható.
Idén valahogy rettentő vontatottan ment az erjedés. Három hete még pezsgett a tartály, de mostanra annyira lehűlt a pince, 5 C, hogy úgy döntöttem, itt az ideje az első fejtésnek. Kádba szivattyúztam a matériát és adtam hozzá 100 literenként egy deci törzsoldatot. Nagy nehezen kisuvickoltam a tartályt, nem volt egyszerű eltávolítani a seprőt, három hónapja tömörödött. A seprőnek teljesen egészséges bor szaga volt, ennyit jelent az egy napos mustülepítés.

A nagy hordót is majdnem teljesen sikerült rendbe raknom. Kiajtóztam, és kimostam a belsejét. Brutál mennyiségű borkődarabot szedtem ki belőle. Az ajtóba vettem új dugókat, a csavarhoz a kócra tekertem teflonszálat. Faggyú helyett egy kifejezetten erre való borászati szigetelőt használtam. Minden részt szépen letömítettem. Még vízzel is tele akartam tölteni, de a hó keresztülhúzta a számításaimat. 800 liter vizet nem tudnék becipelni kézben. Majd ha elolvad a hó, szépen megtankolom. Addig is kapott másfél liter törzsoldatot, annak a párája tisztán tartja a levegőt odabenn. Olyan hamar végeztem, hogy még maradt időm birkózni a Kölkökkel egy nagyot vacsora előtt.