Házhely szemle és bormustra

A teleknek nagyon mostoha sorsa volt tavaly. El van gazosodva és a csipkebokrok újra kezdik visszahódítani a területet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tavaly tavasszal beadtam a kisház terveket az Építéshatóságnak és az óta is kitartóan levelezünk. Kb. háromszor kértek hiánypótlást, úgy hogy mindig megvárták a 30-60 nap leteltét. Hogy miért nem egyszerre kérték be a cuccokat az számomra rejtély (tartok tőle, hogy hivatalaink szürkeállományát nem a legkiválóbb koponyák erősítik). Eközben Áron barátom egyszer újratervezte az épületet, itt is köszönöm neki még egyszer ( mert az ÉMI minősítés a hivatalnokok mániája). Már majdnem a finishbe ért az engedélyezés csak mára tűzött ki a hatóság egy helyszíni szemlét. Itt jól megállapították, hogy az építkezést még nem kezdtük meg. Szerintem a szemle valódi célja az volt, hogy ha elkezdtük az építkezést, akkor jól megbüntessenek.
Mivel a szemlét délelőtt 11-re tűzték ki, az jól félbevágta a napomat. Egész napra szabit vettem ki és a délutánt a pincében töltöttem. Kiszivattyúztam a megint bokáig érő vizet, végigkóstoltam a hordókban pihenő borokat. A tartályokat, amik idestova fél éve üresen állnak kisúroltam trisós vízzel majd átmostam citromsavas vízzel és jól kiöblítettem őket. A 2008-as muskotály maradékát egy hordóba fejtettem, ott pihen tovább. Ami nem fért be a hordóba azt üvegballonba szivattyúztam és ekkor elpattant a ballon. Húsz liter bor vált az enyészet martalékává. Az idei muskotályt lefejtettem a finomseprőről, szép illatos vastag édes bor. Zozó nagy kedvence lesz!
A többi tételt nem bántottam, kell még nekik az idő.
Az üresen maradt hordót feltöltöttem törzsoldatos vízzel, így a hordókénezést elfelejthetem egy időre. Mire lehordtam azt a baromi sok vizet rendesen kikészültem.