Helyzet a pincében

A pincesor egyik legkisebb pincéje az enyém. Ezt tudtam, amikor megvettem, de nem volt másik eladó hasonló árszinten. Ennek hátrányai most jelentkeznek igazán. A szőlő feldolgozását még meg lehetett oldani a pince előtti placcon, az erjedés is szépen lezajlott odalent és a bor fejtését is meg tudtam oldani. A gondok a már elkészült borok elhelyezésénél kezdődtek. Hová rakjam a lepalackozott borokat. Haza nem hozhattam. A konyhában ötnél több nem fér el. Az itthoni kis pincében kb. még harminc fér el jó esetben.

Adódott a pince hátsó fala, mint tárolási potenciál, de ott éppen az üres hordók laktak. A pince jobb oldalán eddig a különböző pincemunkákat (hordómosás, szüretelőkád mosás) végeztem. A régi ászokfáim három méter hosszúak és elég korhadtak voltak, de a hordók új helyén csak két és fél méteres ászokfa fér el. Az új ászokfákat már egy ismerőssel levágattam ősszel akácfából, és most csak téglára kellett őket rakni. Az anyagmozgatáshoz igénybe vettem Kokó barátom izomerejét is, így emeletesre pakoltuk a hordókat. Az emelet alátámasztását egy újrahasznosított padláslépcső szolgálja.


A tároló polc ötletét Szőlősgazda (Rambo) blogjáról loptam, csak a nedves körülmények miatt kicsit átkonfiguráltam. Az alapot egy a pince kövére szórt murva réteg szolgáltatja, majd erre kerültek a kisméretű téglák. Erre tettem az első sor kültéri padlólécet. Három 14 cm széles léc került egymás mellé, ez adja a polc szélességét. A tartó szerep a blokktégláknak jutott, a széleken 25X44 –es monstrumok. A közepén az elválasztás a 10 cm széles válaszfal téglákkal oldottam meg, ezek 50 cm hosszúak.

A pince hátsó fala még csak véletlenül sem közelít az egyeneshez, ezért a polcokba be kellett iktatnom egy hátsó támaszfalat, hogy az üvegek ne tudjanak hátracsúszni. Ezt is kültéri padlólapokból formáltam meg, csak itt 50X50-es lapokat használtam. Az eddig lepalackozott borokat bepakolva egész szép látványt nyújt.
A borokat egyforma palackokba töltöm, ezért valahogy meg kell majd különböztetni, melyik édes vagy száraz. Ezt majd a kapszulák eltérő színével jelzem, ha valaha kerülnek kapszulák a borokra. Addig is kaptak egy cetlit, hogy az adott polcban mi van.

Anyu karácsonyfának töves fenyőt vett és most jött el az ideje, hogy elültessük. A telken van néhány satnya gyümölcsfa, és ezeknek a fele már rég kipusztult. Az egyik helyére beültettem a kis fenyőt. Remélem szépen kihajt és megerősödik az új helyén.
Andris ma felállt a járókájában és már hétfő óta négykézláb teker. Bejárta már az egész házat.

Szőlő és a telek elhelyezkedése

Nem írtam még arról, hogy mégis hol helyezkedik el a szőlő. Azt persze már írtam, hogy a Mátra lábánál Gyöngyöstarjánban, de itt mégis hol. A közelebbi földrajzi neve a dűlőnek a Sántakaszálás, ez persze nem szerepel a térképen, de mindenki így hívja a területet.
A műholdképen bekereteztem a szőlőt, és mivel háromszög alakú a telek, azt is beháromszögeltem. Mindkettő mellett közvetlenül ott az erdő, ami nekem nagyon fontos (alföldi gyerek hegyi erdőbe vágyik). A domborzati magasságvonal 300m, és mindez a Világos-hegy lábánál.

A szőlő szempontjából az erdő több szempontból is jótékony hatású. Először is tápanyag és vízmegtartás szempontjából. A szőlő felé lejt a hegy, így a leesett csapadék az erdőn lassan átszivárogva és tápanyagokat felszedve a szőlő gyökerénél vonul le a mélyebb fekvésű területek felé. Másodszor hőmérséklet szabályzó, mert a hűvös erdő kicsit egyengeti a hőmérsékleti ugrásokat, főleg hőségnapokon. Harmadszor az erdőben vércsék laknak, ezért a környéken nem láttam még seregélyt.
Van egy kicsi hátrány is. Az erdőben lakó vadak egy kicsit csipegetnek a termésből, de ez vadriasztóval mérsékelhető.

Nem mindegy, hogy a szőlőt mennyi stressz éri. Mennyi emberi szennyező forrás van a környékén vagy forgalmas út mellett fekszik e. A termés nevelés azt mondják nagy stressz a szőlőnövénynek, nem jó, ha még ezt más is tetézi. Ez a terület az erdő mellett, távol minden gyártól és úttól, csak a kőbánya van szennyezőforrásként jelen, de az is kellemes távolságban (3km).
A telekről igen jó kilátás nyílik Gyöngyösoroszi felé az egész völgyre, és ha sikerül kordában tartanom rajta a csipkebokrok burjánzását, akkor idővel egy szép kertet és kellemes pihenőhelyet varázsolok az egészből, remélhetőleg nem csak a magam örömömre.

Favágás és Metszés

Kicsit hanyagoltam az írást mostanában. Ennek oka, hogy elmentünk síelni. A megelőző időben előre dolgoztam, hogy elmehessek szabadságra, most meg a maradékot próbálom letudni.
Még a nagy fagyok idején kimentem a szőlőbe és a környező erdőt egy kicsit visszavágtam. A kis motoros fűrész nehezen birkózott meg a nedves akáccal vagy én nem vagyok elég rutinos favágó. Nem könnyű feladat a nagy tüskéket kikerülni.


Azt terveztem, hogy a tavalyi szívásból okulva, idén még fagyos talajviszonyok mellett megmetszem a szőlőt. - A tavalyi szívás a márciusi metszés alatt a felázott agyagos talaj nyakig rám ragadt. - Egy sort megmetszettem, de az agyag nem volt annyira fagyos, hogy kényelmes legyen járni rajta, viszont rendkívül átfagyott tőle a lábam.
A metszés most is márciusra marad, és megint beragadok a sárba.

A metszőollókat fertőtlenítem metszés közben, hogy egyik esetleg fertőzött tőkéről ne hurcoljak tovább betegséget a másikra. Na azért a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha pihenni akarok egy kicsit, akkor kisétálok a fertőtlenítőben ázó másik ollóért, nem tőkénként fertőtlenítek. Nagyon nagy gond nem lehet, mert a beteg tőkéket még a nyáron kivágtam, és ki is vittem a szőlőből.