Palackozás házilag

Szép dolog, ha az ember a saját borát adja ajándékba, de meg kell adni a módját. A palackozás bizony eszközigényes, macerás dolog. Az eszközöket lassanként beszereztem, amikor valamiért be kellett mennem egy szaküzletbe, akkor mindig valamit vettem hozzá. Így lett kézi dugózóm, sterilizálóm, csepegtetőm. A kis mennyiségű palackozáshoz nem kell töltő gép, én egy kis tartályból töltögettem az üvegeket.
A palackokat elmosogattam, majd törzsoldattal és borkősavval sterilizáltam. Mivel nem szűrtem le a bort eddig, és borkőre is csak egy hidegkezeléssel stabilizáltam, akinek adtam belőle, annak a lelkére kötöttem, hogy rövid időn belül igya meg. Így nem a sok évig érlelni kívánt bort palackozza az ember.
A konyha a legsterilebb helység, és Andi nem örült, hogy elfoglaltam a palackozáshoz, de azért segített dugózni a megtöltött palackokat, és a kapszulákat is rázsugorította az üvegekre. Egy délután végeztünk 100 üveggel. Andris is kivette a részét a melóból, addig nyüszögött a járókájában, amíg ki nem vettem és a karomban nézhette, ahogy mosom a palackokat. Húsz perc múlva édesdeden bealudt.
Kapszulázót még nem vettem, de javasoltak egy nagyon egyszerű, de kitűnő módszert. A kapszulát az üveg nyakára húzva, forrásban lévő vízbe mártva, a kapszula szépen rázsugorodik az üvegre. Köszönet a borászati üzlet eladójának.

Mindent tartályba

A derítés után az aljról lefejtett bort az új tartályokba szivattyúztam. Így a betérő ismerősöket tükrösen tiszta borral tudom kínálni, úgy hogy nem kell félnem a darabban tartott bor kellemetlen ízének és hatásainak – barnatörés - megjelenésétől.

A fejtés nem volt zökkenőmentes, mert közben tönkrement a szivattyúm, úgyhogy Jancsi-bátyó kölcsönszivattyújával fejeztem be a műveleteket. A Bertából az utolsó 50 litert vödrözve szedtem ki, amúgy is nyílt fejtést végeztem, hogy csökkentsem egy kicsit a ként a borban.

Az új tartályokhoz még nem kaptam meg a pumpát, de megoldást találtam a problémára. Egy motorszelepet helyeztem a kivezetett csőbe, és ezen keresztül mini kompresszorral felfújom a szilikontömlőt kb. 1 bár nyomásig. Remélhetőleg nem enged le sehol a rendszer. Ha autóknál működik itt is, illene neki.

Szép tiszta, illatos bor került a kádba, és miután elmostam a tartályt, vissza is került belé. A mennyiség viszont elszomorított csak 300 liter volt benne, az utolsó hordóból még 150 liter jött hozzá mert hatvan litert lepalackoztam.

A bűnös szivattyú, majdnem elrontotta az egész fejtést, mert a leálláskor visszafolyó bor felkavarta kicsit az üledéket.

Hordók kevés borral az aljukban lekénezve várják a következő szüretet.
Andris ma négykézlábra állt, és kicsit rákattant a boromra:

http://picasaweb.google.com/samulaci/20090207_holloko#5300118232409168690

Izisz és Neftisz

Két új tartály került a pincébe. Vasárnap reggelt az Apósom rám áldozta és segített levinni a két tartályt, amit előzőleg szépen elmostam és a porvédő tetőn lévő lyukat lezártam egy-egy parafa dugóval. Ezek a lyukak a kotyogó elhelyezését teszik lehetővé, lehet bennük erjeszteni.


Lábon álló 300 literes jószág mindkettő, az egyik 3 csapos a másik meg egy. Eredetileg mindkettőnek 3 csaposnak kellett volna lennie, de valahogy a megrendelés félre ment. Szívességi szállításról lévén szó nem panaszkodom, mert az ára így majd kétharmada a magyar piaci árnak. Először parafinos tetővel kaptam meg, aztán a szilikon tömlős tetőhöz nem kaptam pumpát, amit még most is várok. Szóval nem zökkenőmentes a beszerzés.

A szikla egyenetlenségeit tégla alátámasztással áthidaltuk, mielőtt bor kerül beléjük, úgyis vízszintezem őket.

A beléjük szánt borokat némi Bentonittal kevertem össze, így derülnek egy-két hétig. Remélhetőleg szépen letisztulnak, és az esetleges palackozást várják a tartályban.

Az új lopót végre lefényképeztem, szép, díszes és pohártöltéshez jól használható.