Döntsd a tőkét

Attila (a József) sorai vörös érzelemtől csöpögtek, nálam ez most szó szerint értendő. Költőnk úgy másfél év alatt rájött, hogy kommunizálódni mégsem annyira jó. Én, meg amíg szőlővel foglalatoskodom (előreláthatólag életfogytig) mindig ki kell döntenem néhány beteg tőkét.

Az ESCA vírus által megtámadott tőkék levelei tigriscsíkosak, a fürtök bogyói beszáradtak, a vesszők egy része elszáradt. Hogy a metszéssel ne terjesszem tovább a betegséget, még most kivágtam ezeket a tőkéket. Az sem egy hátrány, hogy a szüretkor nem lesz ilyen szőlő és véletlenül sem kerülhet ilyen fürt a ládába. Az ilyen szőlőbogyó íze húzósan savanyú, nem tenne jót a bornak.
A kivágás nem túl kellemes folyamata a következő. Ledarabolom a vesszőket a tőkéről, ezeket lerángatom a drótról, ami nem könnyű, mivel az elszáradt kacs is jól kapaszkodik. Ezután körbeásom a tőkét egy ásónyom mélyen, és két jól irányzott fejszecsapással kivégzem a tőkét.

A beteg tőkék odvasak, már beléjük költöztek a hangyák, a közepük fekete és porlad. A kivágáshoz használt szerszámokat le kell majd fertőtlenítenem.

Elkezdtem a szüreti előkészületeket a pincében is. Az eddig beszerzett eszközök listája a következő: 30 db húsos láda (szép fehér műanyag ládák, legalább 20 kg szőlő belefér), 10 db műanyag vödör, 5 db szüretelő olló, egy 350 l-es szüretelő kád, egy Olasz gyártású zúzó-bogyózó (kézi hajtású, mert így olcsóbb volt). Az öreg prés alja tiszta rozsda volt, lefestettem jó vastagon zománcfestékkel, nehogy beleoldódjon a mustba a sok vas.Vettem egy szivattyút is szűrőkerettel együtt, ez sokat könnyített a hordó előkészítési munkálataimon.Elkövettem egy csúfságot is a pincében. Ahol a hordók lesznek oda kifeszítettem egy fóliát a plafonra és a falra. Sokat törtem az agyam, hogyan védjem meg a hordókat az omladozó-porladó plafontól és a becsöpögő víztől. Ez nem a legesztétikusabb megoldás, viszont olcsó és praktikus.