Patak a kertben

A kertünk végében mindig zavart, hogy megáll a víz. Nem tudtam száraz lábbal pakolászni a kisházban. A kert másik oldalán kezdődik a vasúti árok, gondoltam oda levezetem a vizet. Még havazások előtt áskálódtunk a Kölökkel. Ez úgy nézett ki, hogy én szenvedtem, hogy a gyökereket átvágva némi lejtést adjak a vizesároknak, Andris meg bogarászott a sóderben. Ekkor még sehol nem volt víz.
Aztán néhány hete esett egy kis eső és tele lett az árok. A beleesett rögöket eltávolítva, adtam egy kis lejtést a medernek, gondoltam szépen elvezeti a tócsákat. Néhány nap múlva ért a meglepetés. Saját forrásunk van egy kicsi patakkal.

A víz szépen csörgedezik ki a földből, egyenletesen és rendületlenül. Végigmosta a neki kialakított medret és elfolyik az árokba. Andris imádja beledobálni a hógolyókat és nézni, ahogy elolvadnak a patakban.
Most olajkútásásra gyúrok!